Gerendás története
Gerendás nevét először 1418-ban említi meg egy oklevél. Jelentős falu lehetett, gerendákból készült templommal. A település a tatárjárás és a török uralom alatt teljesen elnéptelenedett. Újratelepítése szlovák jobbágyokkal az 1700-as évektől történt. 1844-től a gerendási pusztát nagyobbrészt az Apponyi család birtokolta.
A mai község megalapozója Corossy Camilló (1815-1898), aki ’48-as huszárkapitányból lett a gerendási Apponyi-birtok jószágigazgatója. Templomot és iskolát alapított, felvirágoztatta a növénytermesztést. Gerendáson gazdálkodott és kísérletezett Mokry Sámuel az első magyar búzanamesítő. Az 1860-as években rendszeresen nagybátyja gerendás tanyáján időzött és alkotott Munkácsy Mihály, a magyar festőművészet klasszikusa. Dallos Sándor regényeiben is megörökíti azt a szeretetet, amely Munkácsyt fűtötte a napsugaras gerendási táj és az itt élő emberek iránt. Az “aranyecset”-tel megfestett képek halhatatlanná tették Gerendást és lakóit.
Jelenleg a község 1495 lakosú. A Csorváson keresztül haladó 47-es főútvonaltól 6 km-es bekötőút vezet ide, amely hazánk első betonútja. Belterületen (Ady E. u. – Kossuth L. u. – Petőfi S. u.) a természetvédelmileg védett hársfasor zöld alagútként borul a betonút fölé és tavasszal kellemes hársfavirág illattal fogadja a látogatót.
A település lakóit a föld és a természet szeretete jellemzi. A környezetére igényes, tiszta és rendezett község hagyományos résztvevője a “Virágos Magyarországért” mozgalomnak. Valamennyi utcáján pormentes és közművesített, tervezik a csatornázást is. A település központját a Malomkert szép parkja díszíti.
A művelődési ház (Kossuth u. 20.) előtt Gera Katalin bronzból készült leány szobra található. A parkban az ún. “zöld színpad” kínál alkalmi fellépési lehetőséget. Itt található a Malomfürdő is. Nevét onnan kapta, hogy a XX. század elejétől közepéig ezen a helyen üzemelt az ország második földgáz meghajtású malma, amelynek emlékét már csak a megmaradt épületek őrzik.
A fürdő a környékbeliek, sőt a távolabbról idelátogatók kedvelt üdülőhelye, amely szolíd áron kellemes környezetet, nyugodt pihenést biztosít. A strandfürdő nyári szezonális jelleggel működik és kulturált kikapcsolódási lehetőséget nyújt a helybeli és környező településekről érkezőknek, emellett az úszásoktatást is szolgálja. A Leader pályázat segítségével megújult nagymedence 2008. július 11-én került átadásra. A kristálytiszta vizű feszített víztükrű medencét főleg a fiatalabb korosztály kedveli. A strand fölé a víztorony ezüstös gömbje magasodik.
Sűrű fák ölelik körül az 1930-ban épült evangélikus templomot (Kossuth u. 6.). A Petőfi utcába fordulva ezüstfenyők gyűrűjében áll a katolikus templom, amelyet gróf Apponyi György építetett 1862-ben. Mellette van az egykori gazdatiszti lakásból átépített Szent Erzsébet Szeretetotthon IV. számú telephelye, amelynek udvarán a község legöregebb hársfája terebélyesedik.
A szemben lévő községháza (Petőfi u. 2.) 1910-ben épült. Előtte a millenium évében állított “Magyarország első betonútja” gúla emlékmű hirdeti az 1931-ben elkészült bekötőút építőinek dicsőségét. A széles Dózsa utcába kanyarodva egyik oldalon látható az 1929-ben készült első világháborús hősi emlékmű, tetején bronz turulmadárral és a második világháborús emlékművel. A második oldalon az 1848-49-es emlékmű zászlórúdja áll.
Az újkígyósi úti sportpálya mellett terül el a Csicsely-tó, amelynek vizét a Maros érrendszere táplálja. A legenda szerint egyszer egy lovas embert az örvény a tóba sodort és a tó lovával együtt örökre elnyelte. A tavat a régi írások tengerszemként említik. Tájrendezés során a tó környéke parkosításra került, amelyet lombos erdő övez. A község hagyományos rendezvénye a Szent István napi búcsú és a Hársfafesztivál.
A falu történetéről bővebb információk a következő kiadványokban találhatók meg:
Réthy Zsigmond – Kiss László – Miklya Jenő (2000): Gerendás története
Patai János (2006): Csodamalom
A könyvek megvásárolhatók a Polgármesteri Hivatalban.